váradi székeskáptalan, nagyváradi székeskáptalan: I. István király az általa szervezett 10 püspökség egyikét a bihari dukátus székhelyén, Biharon helyezte el. Vsz. itt szerveződött meg a kápt. is a 11. sz. elején. Szt László korában a kápt. jelentős birtokokat szerzett. Ekkor kerülhetett a kápt. tulajdonába a későbbi Várad ter-e. A ppi székhelyet ide helyezték, a kápt. is Váradra költözött és átengedte a pp-nek a település egyharmadát. 1241: a tatárok elpusztították a ~t. – Az újjáépítés után a ~ újabb adományokat kapott. 1291: megkapta a szőlősi vám 1/3-át, a 14. sz. elején a belényesi ezüstbányászat jövedelmének 1/3-át. Statutumait, melyek fölsorolták birtokait, vám- és vásárjogait, 1370 k. foglalták írásba. 1351 jobbágytelek volt a ~ birtokában Bihar, Pest, Nógrád, Zaránd, Borsod, Szatmár és Szabolcs vm-ben. A ~é volt a teljes szabolcsi vám, a széplaki vám fele, Zilah és Szeged vámjogának 1/3-a. A legfontosabb jövedelmük Várad vásárvámja, a Kőrösön 3 malom volt a ~é. A ~ hiteleshelyi munkálkodásának kezdetei az istenítéletek véghrehajtásához kapcsolódnak. 1208–35: 389 esetet jegyeztek be. A bejegyzések →Váradi Regestrum néven váltak ismertté. A tüzesvaspróbák lajstroma lassan kápt. jegyzőkv-vé alakult át. A ~ első különálló, pecsétes okl-e 1250: kelt. Ekkor vált az oklevelezés tömegméretűvé. A váradi hiteleshelynek 1291-ig egy ovális pecsétnyomója volt. 1291: két új pecsétnyomót kapott, amelyeket 1557-ig használtak. A ~ ma is meglevő kiadványai a családi levtárakban maradtak fönn. Számuk kb. 2600-ra tehető. – A ~nak kezdettől fogva 24 knk-ja volt, mellettük egyre több klerikus tevékenykedett. A 16. sz: 50–60 fő volt a ~ személyzete. A 15. sz: Vitéz János ppsége idején Várad jelentős humanista művelődési közp-tá vált. A ~ mellett isk. működött, ahol a lat-on kívül gör-öt, el. szintű jogi ismereteket és →Janus Pannonius hazatérése után költészetet és vsz. csillagászatot is tanítottak. – 1551: a ~ Izabellával  szemben Ferdinándhoz csatlakozott és ezt esküvel pecsételte meg. Zaberdi Mátyás pp. halála után Izabella visszatért, s 1566. XI. 24: az erdélyi országgyűlés Kolozsvárt elhatározta a r.k. egyh. javak elvételét. A ~ legértékesebb kincseit elmentette a Báthoriak ecsedi várába. Varkocs Tamás megostromolta és 1557. VI. 13: elfoglalta Váradot, tp-ait, ktorait lerombolta. A ~ tagjai szétszóródtak, néhányan az esztergomi, mások az egri káptalanban találtak menedéket. Néhányan Váradon maradtak, 1564-ban még hiteleshelyi tevékenységet folytattak. 1566. III. 10: a tordai ogy. „a meg nem térő” egyháziakat kiutasította Erdélyből.  A ~ virágvasárnapig kapott időt  a „megtérésre”, s akkor ingóságaikkal el kellett hagyniuk Váradot és Erdélyt. Levtáruk 1660: pusztult el, amikor a törökök bevették Váradot. – A török után 1692: Benkovich Ágoston visszadta a ~ birtokait, de minden pusztaság volt, s az élet csak a Rákóczi szab.harc után indult meg. A ~ 10 taggal éledt újjá, a Szt István kápt. birtokait a kisprép., a Szt János kápt. birtokait a nagyprép. kapta meg. A ~ lakóházait a vártól távol, az új városrészben építették föl. 1807: anélkül, hogy a ~ javadalmát növelték volna, 6 újabb, „tudós stallumot” alapítottak, melyekbe a váradi egyhm-s papokon kívül más egyh-s, tud-os munkásságot folytató papok is beiktathatók lettek. , amelyeket az irod. és tud. pályán kitűnt egyh. személyek nyertek el (→Fejér György, →Fogarassy Mihály, →Rómer Flóris, →Fraknói Vilmos, →Szaniszló Ferenc, →Bunyitay Vince, →Karácsonyi János, →Kollányi Ferenc, →Czapik Gyula). – A ~ nagyprépostjai: 1199: B. (Benedek?), 1222: Raynald, 1222 u. János, 1260: Mihály, 1262: Batur (Balt, Batar), 1288: Antal, 1294: Demeter, 1306: Ivánka (váradi pp.), 1318: Telegdi Csanád, 1323: Osl Miklós, 1325: István, 1327: János, 1328: István, 1337: Fülöp, 1338: Bertrand bíb., 1346: Kistárkányi Fülöp, 1367: Péter, 1369: Kistárkányi Fülöp, 1374: Péter fia Pál, 1380 k. János bíb. 1382: György, 1386: Cikó István, 1388: Maternus, 1393: András, László, 1395: Fülöp bíb., 1397: János, Sárvári Miklós, 1398: Bereck, Vetési Tamás, 1424: Konrád, 1442: Brande, Vitéz János, 1446: Tapolczai János, 1464: Balázs, 1472: ifj. Vitéz János, 1483: János, 1487: Farkas Bálint (váradi pp.), 1490: Alattyáni Miklós, 1503: Kálmáncsehi László, 1515: Désházy István, Homorogdi Miklós, 1529: Bonzagno Johannes, 1531: Ürményi Imre, 1551: Megyesi Ferenc, 1553: Ilosvai István. – 1690: Paurfeindt Johannes Melchior, 1693: Bakó János, 1721: Kébel Mihály, 1734: Csáki Miklós, 1737: Keczer István, 1759: Polentári Ferenc, Salbeck Mátyás, 1764: Kollonich László, 1775: Kornis Ferenc, 1790: Sauer Kajetán, 1812: Csáki László, 1830: Tagen János, 1839: Hohenlohe Sándor, 1852: Györffy László, 1873: Junák István, 1879: Racsek János, 1892: Nogáll János. – A →trinanoni béke után a ~ egy része Mo-ra menekült. Tagjai közül 1929: Bpen élt és a Központi Papnevelő Int. oratóriumában zsolozsmázott: Ernszt Sándor (miniszter), Kollányi Ferenc, Lányi József; Gyulán: Brém László, Szirmai László. 1933: Gresinszky András nagyprép., Szirmai László, Némethy Gyula, Imrik Sándor, Zelinka János, Schriffert Béla, Molnár Kálmán, Ernszt Sándor, Pop József, Czapik Gyula, Madarász István. 88

Schem. Mv. 1896. – Bunyitai I–III. – Művelődéstört. tanulm-ok. Bukarest, 1980:20. (Varga Árpád: A ~ hiteleshelyi működése)